A jelen írásban a kétszáz éves Magyar Tudományos Akadémia túlzás nélkül szenzációsnak nevezhető időszaki kiállítására kívánom felhívni a figyelmet.
A felsőoktatás viszonylag kormányfüggetlen ágazati irányítására Európában számos jól működő példa akad.
Nem lehet egy országot a végletekig kizsigerelni. Nem lehet állandóan ellenséget keresni, árkokat ásni, megbélyegezni.
Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg. Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért!
Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják.
Európa megtalálhatja a módját annak, hogy kilépjen az Amerikához fűződő ambivalens és bénító kapcsolatából.
Az állami mindenhatóság gondolata azáltal bénítja meg vagy kényezteti el a középosztálybelit, hogy intézményesen végzi el helyette társadalmi kötelezettségeit. Hívei rendesen a
A mozgalom alapítója, Pierre de Coubertin aligha sejtette, hogy a világ legnagyobb ötletét valósítja meg.
Bármelyik jelentést vesszük is alapul, a mai magyar külpolitikára a „téboly” fogalma tökéletesen alkalmazható.
Mielőtt áprilisban választani megyünk, olvassuk végig Bibó tíz pontját. Talán felnyitja azok szemét is, akik csak hiszik, hogy látnak.
Európa geológiai értelemben ötmillió éve létezik, politikai szempontból az ókortól jegyzik. Magyarország számára a középkortól kezdve természetes létközeg, ám a kapcsolat a 15. század óta nem kiegyensúlyozott: országunk nagyhatalmak alárendeltjeként a 20. század végéig külső érdekek hálójában vergődött (törökök, Habsburgok, szovjetek).
Ez a honlap azzal a céllal létesült, hogy saját eszközeivel elősegítse a haladást az „európai álom” felé, amely a kontinens országainak a nemzetállami kereteket meghaladó, közös alapértékeken nyugvó szövetségét jelenti. Az Európa-paradigma – Vitányi Iván szavaival – olyan gazdasági és társadalmi viszonyrendszer, civilizáció és kultúra, társadalmi és emberi magatartás, amely az antik világban gyökerezik, alapjai az árutermelés és a magántulajdon, a városi civilizáció, az egyéni autonómia, a racionalizmus, a filozófia és művészet tisztelete, az egyistenhit és a népi identitás.
Ezekben hiszek, ezekben bízom, ezekben látom a jövőt.
Bolvári-Takács Gábor lapalapító felelős szerkesztő és kiadó