Nem lehet egy országot a végletekig kizsigerelni. Nem lehet állandóan ellenséget keresni, árkokat ásni, megbélyegezni.
Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg. Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért!
Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják.
Európa megtalálhatja a módját annak, hogy kilépjen az Amerikához fűződő ambivalens és bénító kapcsolatából.
Az állami mindenhatóság gondolata azáltal bénítja meg vagy kényezteti el a középosztálybelit, hogy intézményesen végzi el helyette társadalmi kötelezettségeit. Hívei rendesen a
A mozgalom alapítója, Pierre de Coubertin aligha sejtette, hogy a világ legnagyobb ötletét valósítja meg.
Bármelyik jelentést vesszük is alapul, a mai magyar külpolitikára a „téboly” fogalma tökéletesen alkalmazható.
Mielőtt áprilisban választani megyünk, olvassuk végig Bibó tíz pontját. Talán felnyitja azok szemét is, akik csak hiszik, hogy látnak.
A „szabad világ” mai vezetője öntörvényű. S nem azért, mert korlátolt, hanem éppen fordítva: nem ismer és nem fogad el semmilyen korlátot.
Európa geológiai értelemben ötmillió éve létezik, politikai szempontból az ókortól jegyzik. Magyarország számára a középkortól kezdve természetes létközeg, ám a kapcsolat a 15. század óta nem kiegyensúlyozott: országunk nagyhatalmak alárendeltjeként a 20. század végéig külső érdekek hálójában vergődött (törökök, Habsburgok, szovjetek).
1990-ben lehetőséget kaptunk visszatérni az európai fejlődés fősodrába. Az úton elindultunk, sikereket értünk el, később azonban megtorpantunk, megfordultunk, s egy ideje már – úgy tűnik – visszafelé tartunk.
Ez a honlap azzal a céllal létesült, hogy saját eszközeivel elősegítse a haladást az „európai álom” felé, amely a kontinens országainak a nemzetállami kereteket meghaladó, közös alapértékeken nyugvó szövetségét jelenti. Az Európa-paradigma – Vitányi Iván szavaival – olyan gazdasági és társadalmi viszonyrendszer, civilizáció és kultúra, társadalmi és emberi magatartás, amely az antik világban gyökerezik, alapjai az árutermelés és a magántulajdon, a városi civilizáció, az egyéni autonómia, a racionalizmus, a filozófia és művészet tisztelete, az egyistenhit és a népi identitás.
Ezekben hiszek, ezekben bízom, ezekben látom a jövőt.
Bolvári-Takács Gábor lapalapító felelős szerkesztő és kiadó
