Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg. Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért!
Chaplin 1940-ben készült emblematikus filmszatírája, A diktátor, a hitleri Németország kigúnyolása mellett az egyetemes emberi értékek fontosságát hirdeti. A filmben ő maga, kettős szerepben, a zsidó borbélyt és a Führert alakítja. A történet végén, tévedésen alapuló szerepcsere következtében, a borbélyt hiszik vezérnek, így a zárójelenetben neki kell elmondania a „nagy beszédet”. A dramaturgia adta lehetőséggel élve Chaplin lényegében „kibeszél” a fimből, saját emberi és művészi hitvallását teszi közzé.
Nyilvánvaló, hogy az elhangzottak nem csak az adott korban voltak érvényesek. Ma is azok. Ezért – az április 12-ei országgyűlési választásokra készülve – az alábbiakban közzétesszük a szöveget. A közlés alapja az MK2 Éditions és a Warner Brothers 2003-ban dvd-n kiadott Chaplin-gyűjteménye, a magyar szöveg Karinthy Judit fordítása.
Kell-e Chaplin szavait magyarázni? Gyertyával világítanánk a napnak…
*
„Sajnálom, de én nem akarok császár lenni. Nem az én dolgom. Se uralkodni, se hódítani nem akarok. Segíteni szeretnék, legyen az bárki: zsidó, keresztény, fekete vagy fehér.
Mi, emberek szívesen segítünk egymásnak. Osztozunk egymás örömében és bánatában. Nem gyűlöljük, nézzük le egymást. Jut hely mindenkinek. Gazdag az anyaföld, mindnyájunkat táplál. Lehet szabadon és szépen élni, csak elvétettük az utat. A mohóság megmérgezte lelkünk, gyűlöletből korlátokat emelt, nyomorra és vérontásra kárhoztatott. Meghódítottuk a sebességet, de bezárkóztunk. A bőség gépei ínségre ítéltek minket. A tudomány cinikussá és barátságtalanná tett. Sokat gondolkozunk és keveset érzünk. Gépek helyett az emberség hiányzik. Ügyesség helyett szív és jóság. Erények híján eluralkodik az erőszak. Repülő és a rádió közel hoztak egymáshoz. A találmányok maguk szólítják a jóságot, az egyetemes testvériséget, az egységet.
Most milliók hallják a hangom a világban, csüggedő férfiak, nők, gyermekek, olyan rendszerek áldozatai, ahol ártatlanokat kínoznak, bezárnak. Nektek mondom, kik hallotok: ne csüggedjetek! A minket sújtó nyomor nem más, mint mohó és a fejlődést félő emberek keserű lihegése. Múlni fog a gyűlölet, a diktátorok kihalnak, s a hatalom, amit elvettek, visszakerül a néphez. Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg.
Katona! Tagadd meg a csúf parancsot, mely téged megvet és elnyom, érzést, tettet, gondolatot diktál! Vadállatot és ágyútölteléket csinál belőled! Ne higgy az elállatiasodott, gépagyú és gépszívű lényeknek! Nem vagy se gép, se állat, hanem ember! Emberség, szeretet fúti szíved! Csak a természetet vesztett ember tud gyűlölni! Ne a rabszolgaság, a szabadság harcosa légy! Isten birodalma az emberben lakik, írja Lukács. Nem egy vagy pár emberben, hanem mindben! Benned! Az embernek nagy a hatalma, gépet hoz létre, boldogságot teremt. Hatalma van az életet széppé és szabaddá tenni, csodás kalanddá varázsolni. A demokrácia nevében, éljünk e hatalommal! Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért, mely mindenkinek munkát biztosít, jövőt a fiatalnak, biztonságot az idősnek.
Az aljasok ígértek s hatalomhoz jutottak. Hazudtak! Nem tartották be az ígéreteiket. A diktátorok szabadok, de rabbá teszik a népet. Küzdjünk mi az ígéretek beteljesedéséért! A világ szabadságáért, a nemzeti határok elsorvasztásáért, a mohó gyűlölet, a türelmetlenség megszüntetéséért. Küzdjünk, jöjjön az ész világa, hol tudomány és haladás a közös boldogság útját fémjelzi.
Katonák! A demokrácia nevében, adjunk kezet egymásnak!”
