A részt vevő államok hasonló módon tartózkodnak attól, hogy egymás területét katonai megszállás alá vonják, vagy ellene más közvetlen vagy közvetett erőszakos
Nagy baj, ha a hatalom mindent erőből csinál. A mai közélet nem a szabályozott közéleti játszmák terepe. Ez nem felel meg sem
E tényezők egyidejűleg, de nem azonos intenzitással voltak jelen a világpolitikában, s végeredményben segítettek aláásni a kelet-európai szocialista országok gazdaságát és társadalmi
Sokan félnek attól, hogy egy multinacionális államszervezethez kapcsolódva megsemmisül mindaz az érték, amit önálló, egyéni színezetű kultúránk teremtett. Európa azonban a nemzetek
Ha a két produkciót saját értelmezési tartományaikban, a kor lehetőségeit figyelembe véve, az alkotói szándékokat figyelembe véve értékeljük, nem vitatható a kezdeményezés
E kifejezéseknek ritkán kutatjuk az eredetét, pedig illik tudni, hogy mindhárom fogalom a 19. századi világirodalomban gyökerezik: Goethe, Stendhal és Lermontov tollából
Mármost ha a magyar értelmiségnek a Nyugat/Közép/Kelet-Európa kérdéskörhöz való viszonyát történetileg vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy Magyarország helyzetének, illetve közép-európaiságának megítélésében a 20.
Minél totálisabb ellenőrzésre törekszik az államhatalom, annál kevésbé tolerálja az autonómiát. Az egymást váltó rezsimek ilyesfajta attitűdjét jól példázza a Magyar Tudományos
S eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol mernünk kell kimondani: aki nem olvasta az Élet és sorsot, az semmit sem olvasott a szovjet
Hasonló jellegű jogszabály már született Magyarországon, a szép emlékűnek aligha nevezhető 1930-as évek végén. Akkor nem bajlódtak holmi eufemisztikus körülírással: az 1938.
Európa geológiai értelemben ötmillió éve létezik, politikai szempontból az ókortól jegyzik. Magyarország számára a középkortól kezdve természetes létközeg, ám a kapcsolat a 15. század óta nem kiegyensúlyozott: országunk nagyhatalmak alárendeltjeként a 20. század végéig külső érdekek hálójában vergődött (törökök, Habsburgok, szovjetek).
1990-ben lehetőséget kaptunk visszatérni az európai fejlődés fősodrába. Az úton elindultunk, sikereket értünk el, később azonban megtorpantunk, megfordultunk, s egy ideje már – úgy tűnik – visszafelé tartunk.
Ez a honlap azzal a céllal létesült, hogy saját eszközeivel elősegítse a haladást az „európai álom” felé, amely a kontinens országainak a nemzetállami kereteket meghaladó, közös alapértékeken nyugvó szövetségét jelenti. Az Európa-paradigma – Vitányi Iván szavaival – olyan gazdasági és társadalmi viszonyrendszer, civilizáció és kultúra, társadalmi és emberi magatartás, amely az antik világban gyökerezik, alapjai az árutermelés és a magántulajdon, a városi civilizáció, az egyéni autonómia, a racionalizmus, a filozófia és művészet tisztelete, az egyistenhit és a népi identitás.
Ezekben hiszek, ezekben bízom, ezekben látom a jövőt.
Bolvári-Takács Gábor lapalapító felelős szerkesztő és kiadó