A „szabad világ” mai vezetője öntörvényű. S nem azért, mert korlátolt, hanem éppen fordítva: nem ismer és nem fogad el semmilyen korlátot.
Az Egyesült Államok alapító atyái mindenre gondoltak. Legalábbis azt hitték. Kitalálták az államszövetség működési elveit, megtervezték a hatalommegosztás biztosítékait, körülbástyázták az elnök mozgásterét. Csak arra nem gondoltak, mi történik, ha az elnökké választott személy nem „comme il faut”. Azt hitték, egy bizonyos szint fölött az ember nem megy egy bizonyos szint alá (Esterházy). Nem így történt. A „szabad világ” mai vezetője öntörvényű. S nem azért, mert korlátolt, hanem éppen fordítva: nem ismer és nem fogad el semmilyen korlátot. Verne Gyula szavaival: ő a Hódító Robur. A Világ Ura.
Vajon mit kellett volna bevennie elalvás előtt Alfred Nobelnek, hogy azt álmodja, hogy egyszer egy amerikai elnök kvázi bosszút esküszik a világ ellen, mert nem kapta meg a Nobel Békedíjat? És gondolta-e volna bármely norvég kormányfő, hogy ezért őt teszik felelőssé?
Az elmúlt egy évben az USA elnöke kizárólag a nyers erő pozíciójából diktált. Vámokkal fenyegette és zsarolta a világot. Beavatkozott az orosz-ukrán háborúba, a palesztin területekért folyó harcokba, az iráni-izraeli viszályba, a thaiföldi-kambodzsai határvillongásokba. Valódi eredmény semmi. Belenyúlt az indiai-pakisztáni és az örmény-azeri konfliktusba, amelyek nélküle is megoldódtak volna. Amerikai beruházási övezetet tervezett Gázába. Elrabolta a venezuelai elnököt és magához vonta a dél-amerikai ország irányítását. „Világbírói” igényű Béketanácsot hozott létre az ENSZ Biztonsági Tanácsa alternatívájaként. Bejelentette igényét a Dániához tartozó Grönlandra és megfenyegette az ezt ellenző európai államokat. S tette mindezt NATO-szövetségesként. A józan ész határai eltűnni látszanak a süllyesztőben.
Ismerjük a mondást: „nomen est omen”. Nos, az angol nyelv sokoldalúsága változatos lehetőségeket kínál az elv jelen esetre történő alkalmazására. Vessünk egy pillantást az Országh–Magay–Futász–Kövecses-féle Angol–magyar kéziszótár alábbi szócikkére, és válasszuk ki a szerintünk érvényes jelentést! (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003. 1026. o.) A helyes megfejtést beküldők között ajándékokat a helyes megfejtések várhatóan magas száma miatt nem sorsolunk ki.
Francis Fukuyama 1992-ben (magyarul 1994-ben) megjelent könyvében, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés megszűnése után, a „történelem végét” jósolta. Úgy vélte, a kétpólusú világ felszámolásával megnyílt az út a liberális demokrácia előtt, amely előbb-utóbb a világ valamennyi államában megvalósul. Tévedett. Persze, ha jobban belegondolunk, magukat „világrendőrnek” tekintő politikusok a történelemben mindig is jelen voltak. Csak a könnyed hangvétel kedvéért idézzük a Neoton együttes Caligula című számát: „Igazi császár, isteni, hogy bármit megtehet, / igazi császár, akit szeret, konzul is lehet. / Igazi császár, lába alatt ott a fél világ, / és rajta járkál, igazi császár.” Vagy emlékezzünk Koltai Róbertre, mint „Illetékes Elvtárs”-ra, aki bármely ügy kapcsán szemrebbenés nélkül jelentette ki: „hozzám tartozik”.
Hát most van egy világra szóló Illetékes Polgártársunk. Csak amíg az Elvtárson nevettünk, addig a Polgártárs életveszélyes. A jövőnk érdekében soha nem volt időszerűbb a mondás: „Isten óvja Amerikát!”
