Az orosz öntudatnak sajátos szervező ereje van, amely nem politikai formációkra támaszkodik, hanem a néplélek vallási és szakrális alapjaira.
Cárok, főtitkárok, elnökök – az orosz-szovjet történelem szempontjából azonos jelentőségű kategóriák. Csak a korszakok és a titulusok változtak, a funkció maradt.
Az alábbiakban három kötetre hívom fel a figyelmet az utóbbi évtizedből. Az orosz hatalompolitikát máig meghatározó kérdésekről szólnak és segítenek megérteni e sajátos, és rendre világproblémákat előidéző ország lélektani alapjait.
*
Oroszország lelkülete örök talány. A történelem során sokan próbálták megérteni. Legkevésbé azoknak sikerült, akik megtámadták. Az orosz öntudatnak sajátos szervező ereje van, amely nem politikai formációkra támaszkodik, hanem a néplélek vallási és szakrális alapjaira. Ezért örvend feltétlen tiszteletnek a mindenkori hatalom, legyen az cári, sztálini vagy putyini. A cseh nemzetiségű szerző érdeme a jelenség alapjait képező hagyományrendszer pontos feltérképezése a Fekete-tenger partvidéki ókori kultúráktól Szovjet-Oroszországig. A kötet az egyes korokat, jelenségeket megidéző képekre és ezekhez kapcsolódó, történetileg lineárisan építkező fejezetekre tagolódik. A szerző szerint az orosz lelkiség (és a mai nagypolitika) megértéséhez öt központi alapgondolat társul, amelyeket látni kell: az autokrácia, az ortodox kereszténység, a nacionalizmus/népiség, a megkésett és rendszertelen kulturális fejlődés, végül a pravoszláv romantika. Ezek a tényezők áthatnak minden korszakot s együttesen határozták meg az orosz állam törekvéseit. A könyv érdeme a tisztán politikai ügynek látszó jelenségek ilyetén hátterének feltárása. (Martin C. Putna: Képek az orosz vallásosság kultúrtörténetéből. Fordította: Csehy Zoltán. Kalligram Kiadó, Pozsony – Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2017. 440 o. ISBN 978-80-8101-958-6)
*
A szerző orvos, pszichiáter, aki Budapesten diplomázott, de karrierjét a tengerentúlon teljesítette ki. Érdeklődése már a nyolcvanas években túllépett szakmája szigorúan vett keretein – itthon ezt aligha tehette volna meg. A kötet tárgya a huszadik század két történelemformáló személyisége, mint orvosi eset. E tekintetben sokat elárul, hogy a címlapon a főszereplők arcképei a Rorschach-teszt tintafoltjából tűnnek elő. S valóban, itt nem az életrajzi tények érdekesek, hanem az ezekből levont pszichiáteri következtetések. Hegyváry jó tollú író, gördülékeny fogalmazásmóddal, a biztos adatok és a nem hiteles történetek különválasztásával. Történészek bizonyára átugranák a második kategóriát, csakhogy karakterpszichológiai szempontból a lehetséges sztorik legalább olyan jól jellemzik alanyukat, mint a valósak, különösen, ha azokat ők maguk terjesztették. A személyiségek típusjegyeinek ábrázolását tematikus fejezetek segítik, elsőre néhol meghökkentőnek tűnő címekkel: „Hitler, az ember”, „Sztálin és az egyházak” stb. Végül a záró, összehasonlító rész, s belőle kiderül a lelki párhuzam alapja, amelynek lényege, hogy… Tudják mit? Ezt inkább olvassák el! (Hegyváry Csaba: Diktátorok természetrajza. Hitler és Sztálin karakterpszichológiai mérlege. Éghajlat Könyvkiadó, Budapest, 2017. 368 o. ISBN 978-963-9862-92-0)
*
Garri Kaszparov neve nemcsak a sakkot ismerők számára fogalom. Személyét már első világbajnoki győzelmekor, 1985-ben, a Brezsnyev-korszak tagadásának tekintették, jóllehet zseniális képességeinek a politikához aligha volt köze. Bakui születésű örményként összeütközésbe került Gorbacsovval, mert bűnnek tartotta, hogy a pártfőtitkár hagyta eszkalálódni az örmény-azeri konfliktust. Kaszparov a sakkban is a demokráciát kereste, ezért a diktatórikus vezetésű nemzetközi szövetség mellé 1993-ban másik szövetséget alapított. 2005-ben világranglista-vezetőként vonult vissza és rögtön belevettette magát az ellenzéki politizálásba. Nemzetközi ismertségének köszönhetően az ajtók könnyen megnyíltak előtte, ám hamar tapasztalnia kellett, hogy a putyini Oroszországban saját liberális eszméinek nincs esélye. A ma már az Egyesült Államokban élő Kaszparov könyve vitairat és vádirat, amely történelmi összefüggések feltárásával és személyes tapasztalatok beépítésével teszi világossá az olvasó számára az ortodox hagyományokon alapuló, a tekintélyelvet mindenek fölé helyező és ezt leképező mai orosz államberendezkedés működését, céljait és nemzetközi veszélyeit. (Garri Kaszparov: Közeleg a tél. Miért kell Putyint és a szabad világ ellenségeit megállítani? HVG Kiadó, Budapest, 2015. 320 o. ISBN 978-963-304-307-3)
