A legismertebb magyar változatok érdekessége az Előhang utolsó két sorában rejlik. A kiválasztott hét fordító ugyanis hat különböző értelmezéssel zárja!
Előfordult-e már Önnel, kedves olvasó, hogy külföldi szerző olvasása közben egy jól sikerült szófordulat vagy mondat kapcsán visszalapozott a címnegyedhez és megnézte a fordító nevét? Gondolom, ez nemigen jellemző, én viszont gyakran megteszem. A fordító ugyanis legalább annyit hozzátesz a szellemi élvezethez, mint maga a szerző. Talán súlyos a hasonlat, de vállalom. Nem vagyunk nyelvzsenik, s még ha azok lennénk is, a világirodalom többsége elérhetetlen lenne eredeti nyelven. Ebben segítenek a műfordítók.
Föl sem tűnik, hogy gyermekkorunktól kezdve magyar verzióban sajátítjuk el a világirodalmat, magyarul éljük át a kalandokat, leírásokat. A Micimackót Karinthy Frigyes; Karl May és részben J. F. Cooper indiánregényeit Szinnai Tivadar ültette át. A középiskolában Gogol „köpönyege”, Dosztojevszkij „egérlyuka”, Gorkij Anyája, Solohov Emberi sorsa Makai Imre magyarításában tárult elénk. S vele találkoztunk felnőttként is, ha kézbe vettük a Ványa bácsit, a Karamazov testvéreket, a Háború és békét vagy a Csendes Dont. Homérosz neve szinte egyenlővé vált Devecseri Gáboréval, ahogy Stendhal Illés Endréével (Vörös és fekete, A pármai kolostor, Vörös és fehér), vagy Sienkiewicz Mészáros Istvánéval (Quo vadis, Kereszteslovagok, Özönvíz). A sort folytathatnánk további kiváló műfordítókkal, mint Bartos Tibor, Benedek Marcell, Göncz Árpád, Lányi Viktor, Réz Ádám, Szöllősy Klára és mások.
A 20. század a műfordítások „fénykora”. A fordítók – és persze a kiadók – lehetőségei jószerivel határtalanok voltak.[1] Ezzel a lehetőséggel a Kádár-korszak kultúrpolitikája olykor visszaélt, s ezt nem is titkolták. Például a Winnetou 1966-os, első kiadásának utószava szerint „hozzáértő és óvatos kézzel gyomlálgattunk ki mindent, ami kínos érzéseket kelthet vagy félreértésekre adhat alkalmat. Eltűntek a német felsőbbrendűség esetlen hangoztatásai, a túlzóan vallásos eszmefuttatások, a terjengős párbeszédek…” Tették mindezt azért, mert a Karl May műveit gondozó német kiadó maga is folyamatosan átszerkesztette az író műveit, javította földrajzi, néprajzi stb. tévedéseit; egyébként pedig Karl May szerzői jogainak ötven éves védelmi ideje 1962-ben lejárt.[2] Tegyük hozzá: Szinnai Tivadar számára nem okozott gondot a „kreatív” fordítás, hiszen a műfaj másik klasszikusa, a Cooper-indiánregények Nyomkereső, Bőrharisnya és A préri című köteteit ugyancsak az ő „fordította és az ifjúság számára átdolgozta” formulájú közreműködésével jelentette meg 1961–1963 között a Móra Kiadó.
*
Shakespeare drámáit az idők során többször átültették magyar nyelvre.[3] A műfordítói felelősség érzékeltetésére az alábbiakban a Rómeó és Júlia magyar verzióinak különbségeit az első szövegblokk, a Prológus példáján mutatjuk be. Kún Szabó Sándor 1786-os fordítása német átdolgozás alapján készült, ez volt az első magyarul megjelent Shakespeare-mű.[4] Angol eredetiből először Náray Antal ültette át a szöveget, munkája 1839-ben jelent meg. Ugyanebben az évben készült el Vajda Péter fordítása.[5] Őt követte Gondol Dániel (1844)[6], Szász Károly (1868, bem. 1871), Zigány Árpád (1898)[7], Telekes Béla (1902)[8], Kosztolányi Dezső (1930), Mészöly Dezső (1952, bem. 1953), Nádasdy Ádám (2002), Csányi János (2003)[9], Varró Dániel (2006) és Jánosházy György (2010). Külön tanulmányt érdemelne a 20. századi fordítók személyes motivációinak, a Shakespeare-hez és a korábbi fordításokhoz való viszonyának vizsgálata, ám erre itt nincs mód. Az olvasók e tekintetben más helyeken tájékozódhatnak.[10]
A legismertebb magyar változatok érdekessége az Előhang utolsó két sorában rejlik. A kiválasztott hét fordító ugyanis hat különböző értelmezéssel zárja! Náray Antalnál Shakespeare a tűrésért cserébe gyorsaságot ígér. Szász Károly abbéli reményét fejezi ki, hogy a néző figyelme pótolja majd a szerző szorgalmának gyöngeségeit. Kosztolányinál a nézőt segítségnyújtásra szólítják fel, hogy attól legyen jobb az előadás. Mészöly Dezső elnézést kér a nézőtől, amelynek révén egésszé áll össze a darab. Nádasdynál Shakespeare türelemre int: legyenek nyugodtak, jobban is megcsináljuk majd! Varró Dániel a nézőket fülelni kéri, végül Jánosházynál – akárcsak Szásznál – a néző odaadó figyelmét igénylik. Az ínyencek kedvéért az angol szöveget is közreadjuk.
Jó szórakozást!
William Shakespeare: Romeo and Juliet
Prologue[11]
Two households, both alike in dignity
In fair Verona, where we lay our scene,
From ancient grudge break to new mutiny,
Where civil blood makes civil hands unclean.
From forth the fatal loins of these two foes
A pair of star-cross’d lovers take their life;
Whose misadventured piteous overthrows
Do with their death bury their parents’ strife.
The fearful passage of their death-mark’d love,
And the continuance of their parents’ rage,
Which, but their children’s end, nought could remove,
Is now the two hours’ traffic of our stage;
The which if you with patient ears attend,
What here shall miss, our toil shall strive to mend.
Náray Antal fordítása[12]
Szép Veronában, hol színünk’ helye,
Egy pár egyenlőn nagy rangú család’
Haragja újra zendülést szüle,
’S polgár kéz polgár vértől lesz galád.
E’ két nagy ellen’ átkos vériből két
Boldogtalan szerelmes szűletik,
Kik halva atyjaik’ versenkedését
Bús végenyésztökkel betemetik.
Halált szülő szerelmük’ szörnyü volta
’S szülőik’ mérgének nem enyhülése,
Mellyet ki csak magzatjok’ vére olta,
Lesz most szívünk’ két órai működése.
Csak tűrve halljátok; gyorsak leszünk,
’S mi itt hibás, mindent jóvá leszünk.
Szász Károly fordítása[13]
Két, egyaránt méltóságos család,
Szép Veronában, hol szinünk leszen,
Új lángra gyújtja régi haragát,
S polgárvér szennye ég polgárkezen.
E két ellenség átkos vériből
Balcsillagú szerelmes pár eredt;
Haláluk ált’, mely gyászos s rémítő,
Lő eltemetve az ős gyűlölet.
Halálra jegyzett bús szerelmeik,
És a szülői düh gyászfolyama,
Mit el nem olt más, csak síröbleik:
Szinünk két-órai látványa ma.
A mit ha figyelemmel néztek végig,
Pótolja hű szorgalmunk, gyöngeségit!
Kosztolányi Dezső fordítása[14]
Két nagy család élt a szép Veronába,
Ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába,
S polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelme
Rossz csillagok világán fakadott,
És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
Elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
Szülők tusáját, mely sosem apad,
Csak amikor már sarjuk föld alatt van:
Ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.
Mészöly Dezső fordítása[15]
A szép Veróna tárul itt elénk,
Hol két jeles család vetélkedett,
Ős gyűlölségük új csatákon ég,
És polgár-vér szennyez polgár-kezet
Vad vérükből egy baljós pár fakadt:
Gonosz csillagzatok szülöttei.
E két szerelmes sírja lesz a hant,
Mely a csaták vasát elföldeli.
Szerelmük eljegyezte a halál,
Mert szüleikben lángol a harag
S le nem lohad, míg el nem vész a pár –
Erről regél e kétórás darab.
Néző, kérünk, hibákra most ne nézz!
Így lesz az is, mi csonka még: egész.
Nádasdy Ádám fordítása[16]
Két család, egyformán előkelő
(Verónában, hol zajlik e darab)
régi haragból újat ás elő,
s polgár kezéhez polgárvér tapad.
E két ellenfél magvából kihajt
két csillagoktól-űzött hű szerelmes,
szánalmas sorsot érnek, szörnyű bajt,
s holtukkal lesz a két ház újra csendes.
Halálra szánt szerelmük vészes útját
s a szülők átkos indulatait,
melyek mindnyájukat egyszerre sújtják:
ezt játsszuk el most két órában itt,
s ha fülük, szemük türelemmel bírja,
ami még rossz, majd munkánk kijavítja.
Varró Dániel fordítása[17]
Két gazdag, patinás olasz család
Veronában (mi színhelyünkül szolgál)
Ős per miatt vív egyre új csatát,
És polgár vérét ontja ott a polgár.
Ölükből ölni és ölelni két
Elátkozott szerelmes születik,
Kiket idő előtt elér a vég,
S csak így békülnek meg a szüleik.
A vágy, a végzetes kimenetel,
Apák acsarkodása és siráma,
S a harc, mit csak haláluk temet el,
Erről mesél e két órányi dráma.
Füleljetek, míg szavalunk a deszkán,
És tiszta lesz, mi még homályos – eztán.
Jánosházy György fordítása[18]
Két gazdag és előkelő család
Él Veronában, mesénk színhelyén,
De ős gyűlölség szül új s új csatát,
S polgárvér szárad a polgár kezén.
Szilaj vérükből két boldogtalant
Fakasztottak ártó sorscsillagok,
Balvégzetű szerelmük lesz a hant,
Amely bevégzi ezt a haragot.
Ez a keserves, bús szerelmi láng
És a szülők rettentő, vak dühe,
Min gyermekük halála győz csupán –
E kétórás mesét ez tölti be.
Csak annyi kell, hogy jól figyeljetek,
Ami most csonka, teljes lesz s kerek.
Jegyzetek
[1] Vö. Bart István: Világirodalom és könyvkiadás a Kádár-korszakban. Scholastica Kiadó, Budapest, 2000. 125–136. o.
[2] Karl May: Winnetou. Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Szinnai Tivadar. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1966. 647–650. o
[3] Vö. Pikli Natália: Rómeó és Júlia, amikor magyar: színpad, tanterem, könyvek és fordítások = Bárka, XXIX. évf. 2021. 6. szám, 86–92. o.; Dr. Nagy Attila a Romeo és Júlia magyar fordításairól és előadásairól. In: Irodalmi tanlapok. Szerkeszti: Szeredás Lőrinc = https://sites.google.com/site/szeredastanreneszansz/; Magyar Shakespeare-tükör. Esszék, tanulmányok, kritikák. Válogatta, szerkesztette: Maller Sándor – Ruttkay Kálmán. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984; Mészöly Dezső: Shakespeare-napló. In uő: Betűk rabságában. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 331–514. o.
[4] [Shakespeare, William – Weisse, C. F.]: Roméo és Júlia. Polgári szomorú-játék öt felvonásokban, melly Németböl Magyarra fordittatott Kún Szabó Sándor által. Véber és Korabinszky, Pozsonyban, 1786. OSZK lelőhelye: https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3090872
[5] Nem jelent meg, csak súgópéldánya ismeretes.
[6] Nem jelent meg, súgópéldánya a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában található.
[7] Romeo és Julia. Szomorújáték öt felvonásban. Írta Shakespeare. Fordította Zigány Árpád. Vass József könyvkereskedése, Budapest, 1898. (Zigány Árpád volt Fábián István írói álneve.)
[8] Shakspere (sic!): Romeo és Julia. Fordította Telekes Béla. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) kiadása, Budapest, é. n. (1902).
[9] A fordítás a Bárka Színház számára készült, a darabot ott mutatták be.
[10] Vö. pl. Vig György: Kosztolányi Dezső a klasszikus darabokról = Délibáb. Színházi hetilap. V. évf. 4. szám, 1931. január 24. 4. o.; Kosztolányi Dezső: Ábécé a fordításról és ferdítésről. In uő: Nyelv és lélek. S. a. r.: Réz Pál. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971. 514–519. o.; Mészöly Dezső: Miért fordítottam le a Rómeó és Júliát? In uő: Betűk rabságában, i. m. 352–366. o.; Nádasdy Ádám: „Átkeresztelem magam”. Rómeó és Júlia. In uő: A csökkenő költőiség. Tanulmányok, beszélgetések Shakespeare és Dante fordításáról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021. 74–86. o.
[11] A közlés forrása: The Complete Works of William Shakespeare. Created by Jeremy Hylton. Romeo and Juliet = https://shakespeare.mit.edu/romeo_juliet/full.html
[12] A közlés forrása: Romeo és Júlia. Szomorújáték öt felvonásban. Shakspeare (sic!) után magyarázta Náraji Náray Antal. Budán, a Magyar Királyi Egyetem betűivel, 1839. (Külföldi játékszín, 17. kötet, kiadja a Magyar Tudós Társaság) = https://real-eod.mtak.hu/1378/
[13] A közlés forrása: Shakspere (sic!): Romeo és Julia. Fordította Szász Károly. Bevezette és jegyzetekkel kísérte Csiky Gergely. Második kiadás. Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest, é. n. (1903) = https://mek.oszk.hu/04500/04583/html/magyar.htm
[14] A közlés forrása: Kosztolányi válogatott műfordításai. William Shakespeare: Romeo és Júlia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, é. n. (1957).
[15] A közlés forrása: Shakespeare: Romeo és Júlia. Fordította Mészöly Dezső. In: Shakespeare összes művei. 2. kötet. Tragédiák, színművek. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964. 75–156. o.
[16] A közlés forrása: Shakespeare: Rómeó és Júlia. Nádasdy Ádám fordítása. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021.
[17] A közlés forrása: William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Tragédia két részben. Fordította: Varró Dániel. Prológus = https://szinhaz.hu/2006/05/10/romeo_es_julia_416. A dráma részleteit lásd: https://www.scribd.com/document/679446416/Romeo-es-Julia-szovegkonyv-vagott
[18] William Shakespeare: Romeo és Júlia. Tragédia öt felvonásban. Fordította Jánosházy György = Látó, 21. évf. 8–9. szám, 2010. augusztus–szeptember, 142–221. o.
