Hasonló jellegű jogszabály már született Magyarországon, a szép emlékűnek aligha nevezhető 1930-as évek végén. Akkor nem bajlódtak holmi eufemisztikus körülírással: az 1938.
Upor László könyve műfaji szempontból valahol a tudósítás, az oknyomozó riport és a memoár határterületén helyezkedik el. Legalábbis első ránézésre. Elolvasva azt
Európa geológiai értelemben ötmillió éve létezik, politikai szempontból az ókortól jegyzik. Magyarország számára a középkortól kezdve természetes létközeg, ám a kapcsolat a 15. század óta nem kiegyensúlyozott: országunk nagyhatalmak alárendeltjeként a 20. század végéig külső érdekek hálójában vergődött (törökök, Habsburgok, szovjetek).
1990-ben lehetőséget kaptunk visszatérni az európai fejlődés fősodrába. Az úton elindultunk, sikereket értünk el, később azonban megtorpantunk, megfordultunk, s egy ideje már – úgy tűnik – visszafelé tartunk.
Ez a honlap azzal a céllal létesült, hogy saját eszközeivel elősegítse a haladást az „európai álom” felé, amely a kontinens országainak a nemzetállami kereteket meghaladó, közös alapértékeken nyugvó szövetségét jelenti. Az Európa-paradigma – Vitányi Iván szavaival – olyan gazdasági és társadalmi viszonyrendszer, civilizáció és kultúra, társadalmi és emberi magatartás, amely az antik világban gyökerezik, alapjai az árutermelés és a magántulajdon, a városi civilizáció, az egyéni autonómia, a racionalizmus, a filozófia és művészet tisztelete, az egyistenhit és a népi identitás.
Ezekben hiszek, ezekben bízom, ezekben látom a jövőt.
Bolvári-Takács Gábor lapalapító felelős szerkesztő és kiadó