Európa mindmáig az emberiség egyetemes kifejezője az itt élők számára.
2000-ben jelent meg a Mundus Magyar Egyetemi Kiadónál a kiváló Shakespeare-kutató, kulturális diplomata és irodalomtörténész Maller Sándor Az Európa-eszme. A kezdetektől a megvalósulásig című kötete. Ez volt a szerző életében megjelent utolsó munkája, a következő esztendőben elhunyt. Halálának negyedszázados évfordulójára emlékezve felidézzük életútját és közreadjuk a szóban forgó kötet Mítosz és valóság című előszavának bevezető részét.
Maller Sándor (1917–2001) pályája Sárospataktól Sárospatakig ívelt, s közben az egész világot átfogta. Személyiségét leginkább a minőségre törekvéssel lehetne jellemezni, amely központi eleme volt élete több mint nyolc évtizedének. Édesapja, aki a fizikát Eötvös Lorándnál hallgatta, a Sárospataki Református Kollégium tanára volt, így természetes, hogy a pataki érettségi (1935) után Maller Sándor is a legmagasabb akkori oktatási színvonalat jelentő budapesti Eötvös Kollégium lakója lett. 23 évesen bölcsészdoktorként és magyar-angol szakosként visszatért Patakra. Vezéregyénisége a 30-as 40-es évek pezsgő iskolai közéletének, tanártársaival új szellemet honosított meg. 1951-ig a gimnázium tanára, 1947–50-ben az Angol Internátus harmadik, egyben utolsó igazgatója, közben egy évig az Aberdeeni Egyetem magyar lektora.
Az iskola államosítása megtörte a lendületes fejlődést, s megtörte egy tanárnemzedék szárnyalását is. Sokan sokféle kiutat választottak. Maller Sándor úgy döntött, máshol jobban tudja szolgálni hivatását. 1951-től a debreceni egyetemi könyvtár osztályvezetője, majd az egyetem angol lektora volt. 1955-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, végül 1957-ben Párizsban talált állást: az UNESCO Titkárság kulturális osztályának csoportvezetője lett. Személyében a magyar diplomácia minden szempontból ideális képviselőt talált a nemzetközi jelenléthez, s az egyházi múlt a Kádár-rendszer konszolidációs törekvéseit is kifejezte. A hat év párizsi tartózkodás meghozta gyümölcsét. Amikor 1963 végén a kormány átszervezte a Magyar UNESCO Bizottságot, Maller Sándort hívták haza főtitkárnak, s ő nyugdíjazásáig, 15 éven át vezette a testületet. Most már ő volt abban a helyzetben, hogy az egyetemes kultúra magas minőségét közvetítse hazájának.
Maradandó értékeket tett le a tudomány asztalára irodalomtörténészként is. Legfontosabb művei a Magyar Shakespeare-tükör, a kétnyelvű Shakespeare-breviárium, az Európa-eszme történetét feldolgozó könyve, illetve a Pataki századok című zsebkönyv és az Angol Internátus történetét bemutató kismonográfia.
Nem a funkció teszi az embert. A személyiség ad értéket a betöltött tisztségnek. Maller Sándor mindig jó ügyekhez adta nevét, hitét és szellemiségét, ezért példaképként őrizhetjük meg őt emlékezetünkben.
***
Maller Sándor: Mítosz és valóság (részlet)
A mítosztól a valóságig többféle Európa-kép létezik. A legrégibb, időben az első, a görög mitológiáig vezethető vissza. Európa nevét etimológiailag nem lehet megnyugtatóan megmagyarázni, csak az a biztos, hogy görögül Europe, latinul Europa változatban maradt fenn. A mitológia szerint a tilosban járó görög főisten, Zeusz meglátja a tengerben fürdőző szépséges föníciai királylányt, Europát, Okeanosz és Theszisz leányát. Beleszeret, s hófehér bika alakjában szép szóval, kedvességgel a hátára csalogatja. Aztán Kréta szigetére úszik vele, ahol nászukból három fiú születik: Minósz, Rhadamanthus és Sarpedon. Zeusz Talost, a bronzembert Europa mellé rendeli Kréta védelmére. Egy kutyát is ad neki, amely sohasem téveszti el a zsákmányt, és egy lándzsát, amely mindig célba talál. Európa később Asterion krétai király hitvese lett, akit a krétaiak a termékenység istennőjeként sokáig tiszteltek.
A csillagásznak Europa a Jupiter bolygó második mellékbolygója, amelynek felületén 1995 februárjában oxigén előfordulását észlelte az egyik amerikai űrszonda. A mitológiai bika emlékét viszont nevében az 52. kisbolygó, valamint a Taurus csillagkép őrzi.
A művész számára „Európa elrablása” évezredek óta kedvenc téma. Kezdetben kő domborműveken örökítették meg, aztán antik vázák népszerű díszítőelemeként vagy mozaikpadlóba ágyazva, s egy Pompejiben talált pompás freskón három nő is hódol a majdani termékenység istennője előtt. Nem csoda, hogy a téma a reneszánsz, és a barokk festők közül Dürert (1471–1528), Tizianót (1477–1576) és Tiepolót (1696–1770) is megihlette.
A természettudós táblázatán az Europeum 63 atomszámmal szerepel, atomsúlya 151.96 (c).
A földrajzosnak Európa az eurázsiai kontinens nyugati kisebbik része, kevéssel nagyobb, mint az Egyesült Államok fele, s az egyetlen kontinens, amely egy nálánál nagyobbnak a nyúlványa. A földrészt a 13. században kezdik először Európának említeni.
De Gaulle tábornok (1890–1970) sokat idézett mondása szerint Európa az Atlanti-óceántól az Uralig terjed. De meddig ér, kérdezte egyszer egy újságíró. „Egyik végétől a másikig” – volt a kitérő válasz. A nyugati határ, az Atlanti-óceán mindig is változatlan volt, nem így a keleti gyepű: a 19. század ezt az Ural és a Kaukázus kijelölésével véglegesítette.
A történész három történeti régióra osztható, nyugtalan, olykor kalandor, máskor kísérletező és törékeny Európát említ, amelyet a pusztító háborúk miatt gyakran, mi több, mindmáig változó belső határokkal jellemeznek, s arra int, hogy Európa történelme csakis összehasonlító módszerrel érthető meg igazán. Regionális együttműködéseken kívül, amit önként vagy hódító harcok árán ért meg, nem történt előrelépés a legújabb korig, az egységes Európáig még ma sem jutottunk el. S mégis, a 17. század elején John Donne (1573–1631), a londoni Szent Pál székesegyház esperese, az angol metafizikus iskola legnagyobb alakja már egyfajta európai összetartozást, egybefonódást fogalmaz meg: „Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföldnek egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, épp úgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól.”(Meditation XVII., Sőtér István fordítása.)
Éghajlatikig Európa mérsékelt, túlzott meleg vagy hideg, szárazság vagy esős évszak nélküli földrész, egymástól megkülönböztethető éghajlati régiókkal. Az Atlanti-óceán alacsony légnyomása esőt, szélviharokat hoz, a tengerpart nem fagy be. A Földközi-tenger felől szárazabb, melegebb levegő érkezik, az élesebb ázsiai éghajlati hatásra a tél és nyár ellentéte a válasz.
Az antropológus szerint az európaiak világos bőrűek, fehérek vagy kaukazoidok, nincs sok értelme tehát testi különbözőségekről beszélni.
A teológusok dolga könnyű: Európában főképp a Balkánon található néhány nagyobb mohamedán-lakta terület, és a zsidóság körülhatárolhatatlan régiója kivételével a lakosság keresztény: római vagy görög katolikus, protestáns vagy keleti ortodox vallású.
Az egyik nyelvész akár 50 európai nyelvet is felsorol, igen nagyszámú nyelvjárást képes megnevezni, a másik 4 fő nyelvcsoporttal beéri, s ez a román vagy újlatin, a germán, a kelta és a szláv. De nehezen illik ezekbe például a finn, a magyar és az észt, s egyáltalán nem az örmény vagy a baszk. Kultúrája sokszínűén változatos, többfélesége gazdagságával eszmévé finomult egységet tükröz, főképpen távolról, a nem-európai szemével nézve. Közelről jól érzékelhető a hagyományőrzés fontossága, a sokféle nyelv éltető, kultúrahordozó szerepe, a zenei anyanyelvvel és a néptánccal együtt. Máig általános érvényű, a múlt századi politikai töltést sem nélkülöző megfogalmazásunk, hogy „nyelvében él a nemzet”. A távol élő megfogalmazásában: „Nincs más haza, csak az anyanyelv.” (Márai Sándor)
A szórványban élő sokféle európai kisebbség számára is ez a kultúrájukat megtartó, megmaradásukat biztosító mentsvár, amit a környező nagy politikai közösségek – ennek a keretében élve – ritkán nyitnak meg önként, s az eddigi tapasztalatok szerint bármikor büntetlenül bezárhatnak.
Kultúrájának sokfélesége, a gazdagon áradó újra és másra törekvés, illetve az akarva-akaratlan egy tőről fakadás követhető nyomon a zenei és operai hagyományban, a festészet, a szobrászat és az építészet évezredes művészeti alkotásaiban. De a legnagyobb szellemi teljesítmény a regény, amelyben Európa mindenkori önmagát örökítette meg. Kulturális önmeghatározása tükrében válik érthetővé századokon átívelő mindennapi élete, ellentmondásos szokásvilága, változatos stílusa, ami magát az európai embert örökíti meg.
Európa minőséget is jelent: európai szintet, mértéket emlegetünk, s ezzel a legmagasabbra célzunk. Az européer mély műveltségű, széles látókörű, hibátlan ízlésű, világlátott ember. A magasabb műveltség megszerzésének századokon át bevált módja volt egy vándorút Európában. Kialakult útvonalat követtek szegények és gazdagok, s kalandozásuk irodalmi lecsapódása az útleírás műfaja, népek, városok, szokások jószemű megörökítése. Nálunk Szepsi Csombor Márton (1595–1622) Europica Varietasa. (1620), a változatos Európa bemutatása az első fecske. A 17. század már Grand Tour-nak hívja ezt az utazást: az útvonal bővül, hosszabb ideig tart az út, az országok népszerűsége változik, s a vigyázó szemek más-más városra szegeződnek. Kezdetben Londonra, utána Párizsra, aztán megint Londonra. Az olasz városok – Velence, Róma, Nápoly – mindvégig kedvenc úti célok. A 18. század utolsó harmadától, a magyar reformkoron át egészen a szabadságharcig a hazai értelmiség keresztül-kasul beutazza a kontinenst, útleírások, naplók, levelek százai postázzák haza Európát, bemutatva-értékelve az európai politikai-társadalmi modelleket. A Grand Tour a mi esetünkben a hazai állapotok megváltoztatására, javítására hivatott vezérlő kalauzzá válik.
Gazdaságilag a nyugati rész fejlettebb, gazdagabb, mindig is az volt. S ez máig is jól érzékelhető, ahogy Közép-, majd Kelet-Európa felé haladunk, vagy onnan vissza. A különbségek másfélék, kulturális téren olykor áthidalhatatlannak tűnnek. Például az ősi pénznemeknek az Európai Unión belüli feladása, egy közös európai pénznem bevezetése mindmáig nemzeti érzéseket sért. Jellemző Jean Monnet (1888–1979) megjegyzése: ha most kezdené el az európai egység építését, a kultúrával indítaná, talán zökkenőmentesebben menne. Ott semmit sem kell feladni, ellenkezőleg, a különbözőség az érték.
Végül: Ó-világ, Vén Európa, Kincses Európa azoknak, akik az Újvilág, Amerika felől tekintenek egykori szülőföldjükre.
De mit jelent „európainak lenni”? Elsősorban sokféleséget földrajzilag és kulturálisan, de ez a különbözőség egyfajta európai közösséggé finomult a századok folyamán, s határozottan különbözik a többi kontinens sajátos vonásaitól. A biztos válasz mindig is ez volt: Európa nem Ázsia. Európa mindmáig az emberiség egyetemes kifejezője az itt élők számára. A többi nagy nép is alkotott magasrendű civilizációt, de soha nem élt „történelmi életet”, mint Európa. Történelmi helyzete hátráltatta vagy akadályozta a keleti rész szellemi felzárkózásának ütemét, de Közép-Kelet-Európa végül is nem maradt el a nyugat-európai szellemi fejlődéstől, csak tempóhátrányba kényszerülve, késéssel érkezhetett el ugyanoda.
