Figyeljük meg a szóhasználatot, s ha esetleg áthallást érzékelnénk napjaink hivatalos állami kommunikációjának fogalomkészletével, tegyük fel a kérdést magunknak: vajon ez a véletlen műve?
A Szabad Nép 1955. december 15-ei, csütörtöki számának címoldalán, a jobb felső sarokban rövid MTI-közlemény adta hírül, hogy Magyarországot felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A figyelmes olvasó a cikkből megtudhatta, hogy nem pontosan ez történt: az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) magyar idő szerint december 14-én 22 óra 20 perckor kezdődött ülésén megvitatták a tagfelvételi előterjesztést, amelynek pozitív elbírálása után az ügy a Közgyűlés elé került. Az új tagállamok felvétele ugyanis a Közgyűlés hatásköre, a napirendre tűzéshez viszont a BT előzetes támogatása szükséges. A szóban forgó cikk szövege a következő:
Magyarországot felvették az ENSZ-be
A Biztonsági Tanács szovjet javaslatra 16 állam felvételét ajánlotta – Azonnal összeült az ENSZ közgyűlése a javaslat jóváhagyása végett
New York, december 14.
A. A. Szoboljev, a Szovjetuniónak a Biztonsági Tanácsban működő képviselője levelet intézett Munróhoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez. Levelében kérte, hogy december 14-én, délutánra vagy estére hívják össze a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését, hogy az megvizsgálja az ENSZ új tagjai felvételének kérdését.
A Biztonsági Tanács magyar idő szerint 22 óra 20 perckor összeült.
Mint az AFP közli, ezen az ülésen a Szovjetunió képviselője javasolta, hogy a Biztonsági Tanács ajánlja a közgyűlésnek 16 állam felvételét. A 16 állam a következő: Albánia, Jordánia, Írország, Portugália, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Ceylon, Nepál, Líbia, Kambodzsa, Laosz és Spanyolország.
A Biztonsági Tanács a szovjet javaslatot nyolc szavazattal elfogadta. Hárman tartózkodtak a szavazástól: az Egyesült Államok képviselője, a csangkajsekista (értsd: Kínai Köztársaság, azaz Tajvan – BTG) küldött és Belgium delegátusa.
A szavazás eredményének bejelentését nagy taps fogadta.
A Biztonsági Tanács elnöke ezután bejelentette, hogy a közgyűlést magyar idő szerint csütörtök hajnali 3 órára rendkívüli teljes ülésre hívták össze. A rendkívüli ülésen a közgyűlés dönt a Biztonsági Tanácsnak a 16 új tag felvételére irányuló ajánlása fölött. (MTI)
A BT döntéshozatalának kulcsmomentuma az Egyesült Államok és Kína tartózkodása volt. Bármelyikük ellenszavazata (vétója) esetén ugyanis a határozati javaslat elbukik. A lap szerkesztősége a közlemény végén szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a közgyűlés már előzetesen állást foglalt a felvételi kérelmek teljesítése mellett, tehát a BT határozata gyakorlatilag az ENSZ-be való felvételt jelenti.
A közgyűlés a december 14-ei esti (magyar idő szerint december 15-re áthúzódó) ülésén egyenként szavazott a tagjelöltekről. Magyarország ellen mindössze a Kínai Köztársaság és Kuba küldötte emelte fel a kezét, de Kína itt nem, csak a BT-ben rendelkezett vétójoggal. További öt küldöttség, köztük az Egyesült Államoké, tartózkodott a szavazástól. A magyar lakosság a központi pártlap december 16-ai, pénteki számának címoldalán – fent, középen – immár a magyar kormány nyilatkozatát olvashatta, az alábbiak szerint:
A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe történt felvétele alkalmából
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa örömmel és nagy megelégedéssel vett tudomást arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének X. ülésszakán Magyarországot felvette tagjai sorába. A közgyűlés ezzel a határozatával népünk régi vágyát és jogos kívánságát teljesítette.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az egész magyar nép köszönetét tolmácsolja az Egyesült Nemzetek Szervezete mindazon tagállamainak, amelyek – szem előtt tartva a világszervezet egyetemességének szükségességét és hazánk felvételi kérelmének jogos voltát – ENSZ-tagságunk mellett foglaltak állást. A Minisztertanács külön kifejezésre kívánja juttatni köszönetét a Szovjetuniónak és más tagállamoknak, amelyek kezdettől fogva következetesen támogatták Magyarország felvételét az ENSZ tagjai sorába.
A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája következetesen, az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően, a béke biztosítására, a nemzetközi együttműködés előmozdítására irányul, az Egyesült Nemzetek Szervezete fórumain is minden erejét latba veti az egyetemes béke és biztonság fenntartása és megszilárdítása, a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó államok békés egymás mellett élésének megvalósítása érdekében.
A Minisztertanács ezen nyilatkozatában is biztosítani kívánja az ENSZ tagállamait, a világ valamennyi országát és népét, hogy a Magyar Népköztársaság, híven a magyar nép igaz érdekeihez és őszinte békevágyához, az Egyesült Nemzetek Szervezetében erőihez képest hozzájárul ahhoz, hogy a világszervezet maradéktalanul betöltse nemes hivatását a tartós béke biztosítása, a társadalmi haladás és az emberiség jólétének előmozdítása érdekében.
Budapest, 1955. december 15.
A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa
A szinte patikamérlegen adagolt kifejezések és mondatok profi diplomáciai fogalmazási készségről tanúskodtak. Mintha a világon mindenki egy irányba tartana, és most ehhez a közösséghez immár Magyarország is hozzá tehet valamit! A döntés ideológiai értékelését a Szabad Nép szerkesztőségi cikke fogalmazta meg ugyanitt, a bal oldalon, két teljes hasábban. Miközben ennek szövegét olvassuk, figyeljük meg a szóhasználatot, s ha esetleg áthallást érzékelnénk napjaink hivatalos állami kommunikációjának fogalomkészletével, tegyük fel a kérdést magunknak: vajon ez a véletlen műve?
Magyarország – az ENSZ tagja
A magyar közvélemény osztatlan megelégedéssel fogadta a Biztonsági Tanács döntését, amelynek alapján az ENSZ közgyűlése a Magyar Népköztársaságot felvette az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Népünk úgy érzi: jogos igénye, régi kívánsága teljesült ezzel. Ez a határozat egyszersmind a béke erőinek nagy győzelme.
Ez a döntés annak ellenére született meg, hogy bizonyos körök mindent megtettek megakadályozására. A csangkajsekista küldött még a Biztonsági Tanács keddi ülésén is megkísérelte a 13 felvételét kérő ország egyidejű bebocsátását indítványozó kanadai javaslat „megtorpedózását”. A Szovjetunió azonban nem nyugodott bele a csangkajsekista vétó következtében előállt helyzetbe. Rendkívüli ülés összehívását kérte és javasolta 16 ország felvételét. E javaslat értelmében a Mongol Népköztársaság és Japán felvételéről később döntenek. A szovjet javaslat olyan széleskörű támogatásra talált, hogy egyetlen küldött sem szavazott ellene. A Szovjetunió tehát – kiharcolta Magyarország felvételét. Testvéri köszönet, hála érte!
A magyar nép – ugyanakkor, amikor köszönetét mond igaz barátunknak, a Szovjetuniónak, amely mindenkor következetesen síkra szállt jogaink védelmében, mindig is követelte és végül is lehetővé tette Magyarország ENSZ-tagságát – kifejezi köszönetét az ENSZ mindazon más tagállamainak is, amelyek állást foglaltak hazánk felvétele, a régóta vajúdó tagfelvételi vita pozitív megoldása mellett.
Az ENSZ közgyűlésén – mint az AFP tudósítója megjegyzi – „rendkívül lelkes, ujjongó légkörben” fogadták el a Biztonsági Tanács ajánlását. A szavazás 44 percig tartott. Ez a 44 perc: a tárgyalások, a nemzetközi együttműködés politikájának – a békepolitikának világraszóló sikerét, s ugyanakkor a reakció csúfos vereségét tárta a világ elé.
Az Egyesült Államok, amely tíz éven át megakadályozta, hogy a szabadság országútjára kitört népi demokratikus országok csatlakozhassanak a világszervezethez, most kénytelen volt tudomásul venni, hogy ellenzésével lényegében elszigetelődött.
Az ENSZ-közgyűlés határozata csattanós válasz a hazai reakciónak és a külföldre szökött, hazaárulásban utazó gyászmagyaroknak is, akik tíz esztendőn át és most, a szavazást megelőző utolsó percig is mindent megtettek, hogy rágalmaikkal, „beadványaikkal” gátat vessenek a Magyar Népköztársaság legszélesebb nemzetközi elismerését jelentő tagfelvételünknek. Az ENSZ határozata annak elismerése, hogy a Magyar Népköztársaság tevékenysége – mind kül-, mind belpolitikájában – összhangban áll az ENSZ alapokmányában leszögezett magasztos elvekkel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Magyarország felvételével lényegében elismeri népünk egy évtizedes küzdelmének gyümölcseit: a magyar népnek szabadsága és függetlensége biztosításában és védelmezésében elért eredményeit, nagy vívmányait, elismeri békepolitikánk sikereit. Ez a döntés azt mondja: helyes volt kormányunknak az a több ízben leszögezett álláspontja, hogy Magyarország, mint a demokratikus szabadságjogokat, az emberi jogokat biztosító, következetes békepolitikát valló és folytató állam, jogosult részt venni a népeknek a világbéke megóvását és megszilárdítását célzó kollektív erőfeszítéseiben. Egy jottányit sem tértünk el ettől; s szilárdságunk, igazunk meghozta gyümölcsét.
Hazánk ENSZ-tagsága újabb erőt ad a szocializmust építő békés alkotó munkában, újabb ösztönzést, támogatást jelent nagy feladataink, új ötéves tervünk sikeres végrehajtásában. Népünk úgy érzi: van mondanivalója a világ ügyeiben. Hazánk az ENSZ soraiban is síkra száll majd – összhangban nemzeti érdekeivel és a világbéke érdekeivel – a békés együttélés gondolata mellett. Mint a Magyar Népköztársaság kormányának felvételünk alkalmából közzétett nyilatkozata megállapítja: „A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája következetesen, az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően, a béke biztosítására, a nemzetközi együttműködés előmozdítására irányul, az Egyesült Nemzetek Szervezete fórumain is minden erejét latba veti az egyetemes béke és biztonság fenntartása és megszilárdítása, a különböző társadalmi rendszerekhez tartozó államok békés egymás mellett élésének megvalósítása érdekében.”
A Magyar Népköztársaság ENSZ-küldöttsége támogatni fogja a népek e nagy fórumán azokat a javaslatokat és intézkedéseket, amelyek a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezését szolgálják, amelyek elősegítik az európai kollektív biztonsági rendszer létrejöttét, a Magyarország biztonsága és az európai béke szempontjából oly nagyjelentőségű német kérdés megoldását, a hatékony nemzetközi ellenőrzésen alapuló leszerelést, hozzájárulnak a tömegpusztító hőmagfegyverek használatának betiltásához és az atomerőnek békés célokra, az emberiség jóléte érdekében való felhasználásához. A magyar küldött az ENSZ-ben síkra fog szállni a Kelet és Nyugat kapcsolatainak további széleskörű fejlesztéséért, a nemzetek barátságát elősegítő intézkedések meghozataláért. Magyarország ENSZ-tagsága lehetőséget nyújt hazánk nemzetközi kapcsolatainak további szélesítésére. Élni kívánunk ezzel a lehetőséggel.
Közvéleményünk nemcsak azért köszönti hazánk és több testvéri népi demokratikus ország felvételét, mert ez indokolt és jogos nemzeti kívánságokat vált valóra, hanem azért is, mert tudja: ez a lépés elősegíti a nemzetközi helyzet kedvező alakulását. Az a tény, hogy az ENSZ egyik napról a másikra 16 országgal bővült, hogy az ENSZ kollektív erőfeszítéseiben több mint 150 millió embert képviselő újabb kormányok készek közreműködni, öregbíti a világszervezet tekintélyét és fokozza hatékonyságát, s egyben jelentős lépés az ENSZ működésének egyik alapfeltétele: egyetemessége felé. Mindez már önmagában is a feszültség csökkentése, a nemzetközi együttműködés irányában hat, és kétségtelen, hogy további alkalmat is nyújt majd ennek az irányzatnak az elmélyítésére. A 16 ország felvételében létrejött megegyezés egyúttal újabb ékesszóló példája annak, hogy a vitás problémák megoldását a tárgyalások útján kell keresni. Kuznyecov elvtárs, a Szovjetunió képviselője méltán emelhette ki közgyűlési felszólalásában: „a szerdai szavazás azt bizonyítja, hogy minden problémát, a nemzetközi horizont legbonyolultabb kérdéseit is meg lehet oldani.” José Maza, a közgyűlés elnöke kijelentette, hogy az ENSZ megnagyobbodva és megerősödve került ki a szavazásból. „Még több figyelemre méltó távollét áll fenn – mutatott rá José Maza –, azonban a ma elért haladás történelmi jelentőségű szakaszt jelent fejlődésünkben. Szavazásunk végre sikerrel koronázta azt a mély kívánságot, amely bennünk valamennyiünkben már több éve él. Sikerült leküzdenünk számos olyan akadályt, amely az ENSZ fejlődése és igazi egyetemes jellege elé tornyosult.”
Magyarország ENSZ-küldötte az ENSZ fórumain a magyar nép megbízatása alapján kész kivenni részét a világszervezetnek az egyetemes béke biztosítására irányuló tevékenységéből. A magyar kormány nyilatkozata biztosítja az ENSZ tagállamait, a világ valamennyi országát és népét, hogy „a Magyar Népköztársaság, híven a magyar nép igaz érdekeihez és őszinte békevágyához, az Egyesült Nemzetek Szervezetében erőihez képest hozzájárul ahhoz, hogy a világszervezet maradéktalanul betöltse nemes hivatását a tartós béke biztosítása, a társadalmi haladás és az emberiség jólétének előmozdítása érdekében”.
A Szabad Nép december 17-ei száma rövid MTI-hírben közölte, hogy „Szarka Károly rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, az ENSZ közgyűlésének 10. ülésszakán részvevő magyar küldöttség vezetője, december 15-én átnyújtotta megbízólevelét és a Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozatát az ENSZ alapokmányához való csatlakozásunkról”. A tagfelvételünk megerősítette az ország pozícióját, hiszen innentől részesévé váltunk az államok nemzetközi együttműködési rendszerének, amely nyilvánvalóan megkönnyítette a további kormányközi kapcsolatokat. Ugyanakkor az is tény, hogy hazánknak a világpolitikában az ötvenes években nem volt saját mozgástere. A szovjet érdekszférához tartozó csatlósállamok nemzetközi jogi értelemben ugyan önálló jogalanyok voltak, azonban a nyugati világ nem tekintette őket tárgyalópartnernek. Az ENSZ-tagfelvétel tehát nem egy „következetes békepolitikát valló és folytató állam”-nak szólt, sokkal inkább a nagyhatalmak érdekszférák szerinti megegyezésének volt köszönhető. Az Egyesült Államok nem „kénytelen volt tudomásul venni” a kialakult helyzetet; semmit nem kellett tudomásul vennie, vétójogával korlátlanul élhetett volna. De nem élt, mert a kétpólusú világ vezetői megegyeztek. Hiszen nemcsak a kommunista Albánia, Bulgária és Románia lett velünk együtt ENSZ-tag, hanem az ugyanezen évben szuverénné vált Ausztria, a semleges Finnország, a rehabilitált Olaszország, sőt a fasiszta diktatúra alatt nyögő Spanyolország és Portugália is.
