Még jönni kell, még jőni fog / A muszka, ki után / Vezetni egykor küldeténk, / Vezetjük újra tán. // Vagy menni fog, ha menni kell / A miniszterium, / S utána jön vagy Tiszapárt, / Vagy provisorium.
Napjaink hivatalos kultúrpolitikája aligha fogadná megértéssel, ha valaki nyilvánosan parodizálná a Himnusz vagy a Szózat verssorait. De ez nem volt mindig így. A 19. század kortárs költői számára Kölcsey vagy Vörösmarty művei nem számítottak érinthetetlen nemzeti imának, így többször előfordult, hogy paródiára ihlettek. Abban az időben a paródia egyébként sem kigúnyolást jelentett, hanem az adott vers nemzeti kánonban való rögzítettségét igazolta. Hasonló elvet vélünk felismerni a 20. századi irodalmi paródiák esetében is (pl. Karinthy Frigyes: Így írtok ti; Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Mindent hét lapra stb.).
A 19. századi paródiák közül viszonylag közismert Arany János Szózat-átirata („Hasadnak rendületlenűl / Légy híve, oh magyar! / Bölcsődtül kezdve sírodig / Ezt ápold, ezt takard. …”). A hazai politikai viszonyok tekintetében azonban kétségtelenül Jókai Mór A Szózat leforditva gyászmagyarra című költeménye a legátütőbb erejű, mert bár az 1869-es képviselőválasztási kampány idején írta, a szöveg a mai Magyarország viszonyaira is tökéletesen alkalmazható!
Ennek bizonyítékaként lássuk magát a verset (a szöveg eredeti írásmódjának megtartásával)!
A Szózat
leforditva gyászmagyarra.
Jobb pártnak rendületlenül
Légy hive gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsirod is,
S a «fátyol», mely takar!
Te kivüled itt senkinek
Nincsen számára hely.
Alkotmány, provisorium:
Ott élned, laknod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restóráczió
Egy ezrest elpakolt.
Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai,
Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.
És annyi köpeny-forgatás
S szinváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.
S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Husz évi hizelgés kiált:
«Tányérod hadd nyalom!»
Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit irt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.
Az nem lehet, hogy ispán, pap,
Gróf, főtiszt, pressbüró,
Hiába korteskedjenek, «
S hát a sok főbiró?
Még jönni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük újra tán.
Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium,
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.
Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kigyót-békát kiabál
Ránk sok nagy torku száj.
Légy hive rendületlenül
A jobbnak gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.
Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
Hivatalt kapnod kell.
A vers 1869. február 13-án jelent meg Az Üstökös című élclap XII. évf. XX. kötet 7. számának címoldalán, Kakas Márton szerzői álnév alatt. Tudnunk kell, hogy Jókai kritikusan viszonyult az 1849-től 1867-ig tartó politikai folyamatokhoz. Magyarország jövője szempontjából a tiszta perszonálunió híve volt, nem értett egyet a kiegyezéssel, az 1867. június 8-ai koronázásról távol maradt. Mindez az 1848-as forradalomban vállalt szerepe miatt nem meglepő. Az 1869-es választási kampányban ilyen előzmények után szólalt meg a Szózat átírásával.
Néhány szómagyarázat a szöveg jobb megértéséhez:
- bölcsed: utalás „a haza bölcsé”-nek nevezett Deák Ferencre
- fátyol: utalás Deák Ferenc szóhasználatára, aki szerint a kiegyezés érdekében a múltra fátylat kell borítani
- provisorium: ideiglenesség; utalás az 1849–1865 közötti Bach-, majd Schmerling-féle provizóriumokra, amikor Magyarországot osztrák helytartók irányították
- Tyukod: utalás az 1841. decemberi eseményekre, amikor a leitatott kisnemesek a megyei közgyűlésben erőszakkal megakadályozták a reformjavaslatok elfogadását
- accis: a német die Accise kifejezésből = fogyasztási adó
- approbirt: a német approbieren kifejezésből = jóváhagyni
- pressbüró: a miniszterelnökségi sajtóiroda
- muszkavezetők: az 1849-es szabadságharc idején a betörő orosz csapatok útbaigazítására az osztrák császár által kirendelt magyar nemzetiségű kormánybiztosok
- Tiszapárt: a – mások mellett – Tisza Kálmán által vezetett mérsékelt ellenzék, amelyhez Jókai is tartozott
- penzió: nyugdíj
Hogy a Jókai-vers megállapításai a mai viszonyainkra mivel és hogyan utalnak – nos, ehhez aligha szükséges szómagyarázatot adnunk…
Felhasznált irodalom
Jókai Mór költeményei. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1899. I. kötet, 189–190. o.
Nagy Miklós: Jókai Mór alkotásai és vallomásai tükrében. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1975.
Tamás Ágnes Himnusz– és Szózat-paródiák a kiegyezést követő évek élclapjaiban (1867–1872) = Irodalomismeret, 29. évf. 2018. 4. szám, 73–91. o.
Tarjányi Eszter: Szózat– és Hymnus-paródiák a XIX. század közepén = Aranyozás. Tanulmányok Korompay H. János hatvanadik születésnapjára. Szerkesztette: Fórizs Gergely. reciti, az MTA Irodalomtudományi Intézetének recenziós portálja, Budapest, 2009. 88–96. o.
