Az első Forma–1-es világbajnoki futam 1950. május 13-án rajtolt el az angliai Silverstone-ban, amely akkor az Angol és az Európai Nagydíjat egyaránt jelentette.
A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) hetvenöt évvel ezelőtt, 1950-ben írta ki az első világbajnokságot, amely az Angol (Silverstone), a Belga (SPA-Francorchamps), a Francia (Reims), a Monacoi (Monte-Carlo), az Olasz (Monza) és a Svájci (Bern) Nagydíjat foglalta magában, valamint 1960-ig beletartozott az Egyesült Államok-beli 500 mérföldes indianapolisi verseny.
Az első Forma–1-es világbajnoki futam 1950. május 13-án rajtolt el az angliai Silverstone-ban, amely akkor az Angol és az Európai Nagydíjat egyaránt jelentette. A fenti képen látszik, hogy a körpályát katonai repülőtérből alakították ki. A verseny során 329 km-t tettek meg a pilóták. Az 1-3. helyen Alfa Romeóval futottak be, sorrendben Farina, Fagioli és Parnell.
Az első nyolc évben három versenyző osztozott a világbajnoki címen, az olasz dominancia szembetűnő. 1950-ben Giuseppe Farina győzött: a hét GP-ből hármat megnyert, egyszer pedig negyedik lett. Manuel Fangio (szintén Alfa Romeo) ebben az évben ugyancsak három futamon győzött, de neki nem volt más helyezése, így VB-másodikként zárta az évet. A következő esztendőben aztán sikerült megszereznie a világbajnoki címet, amelyet 1954 és 1957 között zsinórban négyszer ismét elnyert. 1952-ben és 1953-ban Alberto Ascari (Ferrari) nyerte a VB-t, aki az első két évadban többször volt futam második, 1951-ben pedig két GP-n győzött.
Fangio négyes sorozatát először 2000–2004 között Michael Schumacher (Ferrari) tudta megismételni (sőt meghaladni); aztán 2010–2013 között Sebastian Vettel (Red Bull–Renault), 2017–2020 között Lewis Hamilton (Mercedes) és 2021–2024 között Max Verstappen (Red Bull) szintén megismételte.
A hőskor bajnokai megérdemlik, hogy életútjukról részletesebben megemlékezzünk!
Giuseppe Farina az első Grand Prix évében, 1906-ban született Torinóban. Első versenyén, 1927-ben megsérült. 1933-től ismét versenyzett, s 1937–39-ban háromszoros olasz bajnok lett. Képességeit a második világháború után tudta igazán kibontakoztatni. 1950-ben Alfa Romeo kocsijával megnyerte az első Forma–1-es nagydíjat Silverstone-ban, s az év végén megszerezte az első világbajnoki címet. 1955-ben, 33 GP-rajttal és öt futamgyőzelemmel a háta mögött visszavonult a Forma–1-től. 1966-ban egy franciaországi versenyre igyekezve gépkocsijával halálos közúti balesetet szenvedett.
Juan Manuel Fangio olasz szülők gyermekeként Argentínában született 1911-ben. 1934-ben kezdett versenyezni, 1940–41-ben argentin nemzeti bajnok lett, de Európában csak 1948-ban mutatkozott be. Az ötvenes években öt alkalommal nyert világbajnokságot Alfa Romeo, majd Mercedes, Maserati és Ferrari kocsikkal. Összesen 51 GP-n indult, amelyből huszonnégyet megnyert; a sportág történelmében máig ez a legmagasabb nyerési arány. Az aktív versenyzést 1958-ban befejezte, ezután a pályák, a kocsik, a versenyek biztonságosabbá tételén dolgozott. 1995-ben hunyt el Buenos Airesben.
Alberto Ascari 1918-ban Milánóban született. Régi autós családból származik, édesapja a húszas évek híres versenyzői közé számított, mígnem 1925-ben egy franciaországi pályán életét vesztette. Fia 1936-ban motorkerékpárral kezdett versenyezni, később átváltott Maserati sportkocsira. 1940-ben abbahagyta a versenyzést, majd a háború után folytatta, s 1948-ban már GP-t nyert Olaszországban. A Forma–1-es kategóriában 1952-ben és 1953-ban lett világbajnok. Forma–1-es karrierje során 32 GP-n indult és tizenhárom futamgyőzelmet ért el. 1955-ben Monzában edzés közben halálos balesetet szenvedett; ugyanannyi évesen, mint az édesapja.
*
A világ első autóversenyét a 19. század végén a Párizs és Rouen közötti országúton rendezték meg. A 126 km-es futamra 1894. július 22-én került sor, 14 benzin- és 7 gőzüzemű gépjárművel a startvonalon. Sokáig úgy tűnt, hogy a győztes de Dion gróf lesz a gőzkocsijával, végül azonban a könnyebb súlyú automobilok felülkerekedtek és holtversenyben két benzines jármű futott be elsőnek.
Az első Grand Prix helyszíne 1906. június 26–27-én ugyancsak Franciaország volt, az autósportban ma is jól ismert Le Mans környéke. A Francia Autóklub által kiírt versenyen a 103,18 km-es pályán mindkét napon 6-6 kört kellett teljesíteni, összesen tehát 1238 km-t! Az első GP-t a szeghalmi születésű Szisz Ferenc nyerte Renault márkájú autójával; ő maga egyébként a Renault-gyár szerelőjeként dolgozott.
Bármennyire is magyar dicsőség volt azonban az első, 1906-os GP, az 1950-ben indult Forma–1 világbajnokság annak idején nem érte el a magyar sajtó ingerküszöbét. Az Autó-Motor című szaklapban először csupán 1955-ben jelent meg rövidhír a témáról: „A Délamerikai (sic!) Automobil Grand Prix-t Fangio nyerte (Mercedes).” (1955. 5. szám, március 1.). Öt hónap múlva már bővebb tudósítást olvashattak az akkori érdeklődők: „24 indulóból csak 9 fejezte be az angol Grand Prix-t. Majdnem holtversenyben Fangioval győzött Moss. Szorosan mögöttük Kling és Taruffi zárta be a Mercedesek sorát. Musso (Maserati) 5. és Castellotti–Hawthorn (Ferrari) a 6. helyen végzett. A világbajnokság állása: 1. Fangio 33 pont, 2. Moss 22 pont, 3. Trintignant 10 pont, Kling 5 ponttal a 10. helyen áll.” (1955. 15. szám, augusztus 1.)
De ne legyünk igazságtalanok! Az akkori olvasók az Autó-Motor elődlapjában, az Autó című lapban találkozhattak autóversenyekkel, bár a nyugati világtól kissé eltérő műfajban. Erről tanúskodik például az Autó 1950. szeptember 15-ei számában található tudósítás: „Autóversenyek a Szovjetunióban. Szenzációs eredményeket érnek el a taxisofőrök”. A szöveg ismertetése helyett az alábbi képet tesszük közzé, kommentár aligha szükséges.
Hát ennyit a két világrendszer közötti különbségről!
