Ha a népfőiskolák alapeszméjét tekintjük továbbra is kiindulási pontnak (társadalmi szolidaritás, közösségi cselekvés, polgári öntudat, valódi tartalmakkal megtöltött nemzettudat) akkor világossá válik,
Európa geológiai értelemben ötmillió éve létezik, politikai szempontból az ókortól jegyzik. Magyarország számára a középkortól kezdve természetes létközeg, ám a kapcsolat a 15. század óta nem kiegyensúlyozott: országunk nagyhatalmak alárendeltjeként a 20. század végéig külső érdekek hálójában vergődött (törökök, Habsburgok, szovjetek).
1990-ben lehetőséget kaptunk visszatérni az európai fejlődés fősodrába. Az úton elindultunk, sikereket értünk el, később azonban megtorpantunk, megfordultunk, s egy ideje már – úgy tűnik – visszafelé tartunk.
Ez a honlap azzal a céllal létesült, hogy saját eszközeivel elősegítse a haladást az „európai álom” felé, amely a kontinens országainak a nemzetállami kereteket meghaladó, közös alapértékeken nyugvó szövetségét jelenti. Az Európa-paradigma – Vitányi Iván szavaival – olyan gazdasági és társadalmi viszonyrendszer, civilizáció és kultúra, társadalmi és emberi magatartás, amely az antik világban gyökerezik, alapjai az árutermelés és a magántulajdon, a városi civilizáció, az egyéni autonómia, a racionalizmus, a filozófia és művészet tisztelete, az egyistenhit és a népi identitás.
Ezekben hiszek, ezekben bízom, ezekben látom a jövőt.
Bolvári-Takács Gábor lapalapító felelős szerkesztő és kiadó